Zákányi Zsolt

karnagyunk volt 1964-2000. október 28-ig.

1925-2007.
Fotó: Gőzsy Gáborné

Karizmatikus művész, nagyszerű tanító, valódi közösségteremtő személyiség volt. Hat évtizedig vett részt a zenei életben, s mindenütt, ahol tevékenykedett, kiváló kórusok, magas színvonalú zenei élet született keze nyomán.

1974-ben

Zákányi Zsolt 1958-ban került Kaposvárra. A Vikár Béla Vegyeskart 1964-től vezette, mellette gimnáziumi énektanár és a gimnáziumi vegyeskar vezetője is volt. Kórusaival 25 nemzetközi és haza díjat nyert. Évtizedekig tanított a Kodály iskolában. A Somogy megyei KÓTA titkáraként, majd elnökeként is sokat tett a megye és az  ország kóruskultúrájának fejlődéséért. Tagja volt a Kodály illetve a Berzsenyi Társaságnak, és a Magyar Zene- és Táncművészek Világszövetségének. 

Kitüntetései :

Kaposvár Díszpolgára 1990.
Liszt Ferenc-díj 1990.
Somogy Megye Művészeti Díja 1995.
Weiner Leo-díj 1996.
Budakesziért Emlékérem (posztumusz) 2007.

A Karnagy Úr egész életét a magyar kultúra, a magyar zene szolgálatába állította, s túl a nyolcvanadik életévén is csak ez volt a fontos számára: értéket teremteni, értéket őrizni, tanítani, nevelni, ahogyan gyakran idézett mesterétől Kodály Zoltántól tanulta , büszkeséggel és alázattal.

Neve fogalommá vált Kaposváron

Baranyi Ferenc (1937.01.24 -)

Kossuth-díjas költő (2008.)

Ki dallá lesz, az már örökre
az igazsággal csendül össze,
bármily hamisan intonálnák
azok is, akik kitalálták.

Ki dallá lesz, az nemcsak dallam-
íveket jelent, öt vonalban
rögzített halk melódiákat,
melyek szelíden szerteszállnak,

hanem jelenti a reménység
törvényerőre emelését,
amelytől nem tágít a nemzet,
amíg fiai énekelnek.

Ki dallá lesz, fölzeng az égre,
elnémul minden földi vétke,
még a becsületére száradt
szeplők is hangjegyekké válnak…

Ki dallá lett, immár legyen dal,
meghalhat – ámde el sosem hal,
az Úristen füléig harsan
a valóságnál igazabban.

Zsolt bácsi a digitális fotóimon

Kincses László képei

2005. november 19-én egy próbán a Kodályban