Bartók versenyen jártunk idén Debrecenben
Júliusban főttünk ott, nem ám decemberben.
A városban Nagyerdőig kering a villamos
Úgy jár körbe-körbe, mint levegőben gólyafos.
Debrecen földjét sok nyakas cívis lakja,
Kölcsey Központtól villog a honlapja.
Mert itt rendezik a kórus-viadalt,
Kíváncsi mindenki, ki arat diadalt.
Azért a Vikár-kar suttyomban – stikában
Énekel egy jót a híres Aranybikában.

Szállodánk egy koles – régi Sztálin-barokk
Éjjel előkerül ulti, römi, tarokk.
A szállón a népség igen nemzetközi:
Van itt brazil, görög s Fekete-tengeri.
Részegen jódlizva német zászlók alatt
Szobánkon átvonul egy svábbogár-csapat.

Ne feledkezzünk meg a jó argentinokról
Álmodnak pampafűn hízott szép tinókról.
Unják a naponta tálalt halvacsorát
A francba kívánják halban bő Pecsorát.
Görög lányok frenetikus kórusművel készülnek:
A színpadon a nyílt színen gyerekeket „szülnek”.
Japán lányok hintenek cseresznyevirágot
De ezzel se tudják megváltani a világot.
Zsűri szigorától mind gatyába rosnak
Filippinók egész éjjel fehérneműt mosnak….

Géza karnagyunknak nagyon sok a dolga
Párhuzamosan folyik a sok szólampróba.
Az elődöntőn keményen álljuk a sarat
Produkciónk mégis kevés sikert arat.
Kemény ítészek mondtak véleményt kórusunkról –
Ha 70 pontot adtak volna, a gyűrű leesett volna ujjukról…
Többre becsülték nálunk a görögöket
Nem engedték elénekelnünk az Öregeket.

Magyar kórusok itt talpon nem maradnak
Külföldi csapatok díjesőt aratnak.
A zsűriben nem munkálkodik álszemérem:
Fülöp-szigetekieké lett az aranyérem!
Persze, hogy a nagy siker az ölükbe hullott
Tavasz óta versenyeznek, járják a világot.
Csak az jelent nékünk némi sovány vigaszt,
Hogy Zákányi Ildiék női kara: first class.

A szabadidőnket tartalmasan töltjük
A zsebpénzünket sörre-borra költjük.
Éjjel az utcákon rójuk a köröket,
Gallér mögé öntve finom jó söröket.
Harapunk hozzá frissen sült perecet,
Vígan kihasználunk minden szabad percet.

Trolin, villamoson ingyen és bérmentve
Csapatostul lógunk ki a strandfürdőre.
Kirándulni is voltunk – nem Biatorbágyon,
Hanem lenn a délibábos Hortobágyon.
Kilenclyukú hídnál ránk köszönt az este
Míg Kincsi látcsövén a madarakat leste.

Díjkiosztó gálán nem termett nagy kalappal,
Be kellett érnünk egy sima emléklappal.
Az volt a szép este legszebb rangadója:
Kilencszáz torokból szállt a „Halleluja”.
Tóth Péter főműve: Ciao, ciao, bella!
Ég veled örökre, Ave maris stella.

Egy hétre rá már Fehérvár vette át uralmát
Drahos Bélával előadtuk a Carmina Buranát.
Kétszáz kórustag közt kis szekciónk jól hangzott,
Főtérnek falai verték a visszhangot.
Novemberi programunknak bőven megteszi:
Vár Zsolt bácsi kórusa: irány Budakeszi!

Ősztől alt és szoprán új hangokkal erősített:
Zsuzsa, Csöri, Timi – Isten hozott benneteket!
Szenna ősi templomtornya ilyet még nem hallott:
Bünkős, bunkós kángyóréval pirítottuk a papot!
De mert tájház-találkozó volt az est programja-
Egy kis népi kiszólás belefért a műsorba.
Tudjuk, a magyarban régóta él furfangos lelemény,
Mert hogy került volna másképp a templomba festett keblű halszemély?!
Sikerünk nagy – nagyobb, mint valaha volt Debrecenben
Visszahívtak Szennába ádventre – viszlát decemberben!

2008. október 15.