(A kínai kórus valószínűleg előbb hazaért, mint mi)
Kórusverseny Budapesten, márciusnak végén,
Készül is rá minden tagunk, lelkes ifjú és vén.
Jenci, Olgi külső okból nem jönnek a busszal,
Más faragja a rímeket, amíg bírja szusszal.
Riogatnak a hírekben, hóviharok jőnek,
Nem maradunk úgyse otthon, amíg csak nem lőnek.
Nincs is gond az utazással, sima az út Pestig,
Pestszentlőrinc, Kondor Művház, itt maradnánk estig.
Lilla derék háziasszony – kalauzol minket,
Pogácsa és kis üdítő fokozza kedvünket.
Beéneklés, állópróba, jól hangzik a csapat,
Jutalomból ebédelhet a szomszédban hamar.
Krumplileves, milanói, nagyok az adagok,
Emlékezzünk a menzára, kicsinyek és nagyok.
Nade nem a kulináris élvezetek hívtak,
Buszra szállunk, föl, versenyre, várnak már a díjak.
Budapesti Music Center frissen felavatva
Vikárt várja mit sem sejtve a nagy feladatra.
Jól sikerült hangzáspróba, öltözés könyvtárban,
S máris jön a férfikórus öreg szmokingjában.
Lelkes csapat szurkol nekik, egyikük se sunyít,
Doktor néni megkönnyezi Beati mortuit.
Épp csak szusszanni van időnk, máris vár a színpad,
Vegyeskarunk fellépése következik, hívnak.
Tapsviharban levonulunk, fellélegzett urak,
Nőikarunknak szurkolni bor után is tudnak.
Fogy a vörös, cseng a kassza, borsosak az árak,
Ezerhárom a két deci, most már bánja kánya.
Közben esni kezd a hó is, jönnek a friss hírek,
A színpadon újabb kórus, kik ezek, az írek?
A japánok lánykarában egy-két fiú feszeng,
Értik-e hogy mit dalolnak: „szep menaszon leszek”.
Mernyénél a kamionról nem tudnak a lányok,
Minden férfit elbűvöl a Salve Reginátok.
Fölcsendül a záróakkord, vége már a dalnak,
Vár a rakpart, ott lesz a busz, csak tíz percet adnak.
Sűrűsödő hóesésben kicsit többnek tűnik,
Háromnegyed óra múlva áll be a busz – fűtik.
Munkanapi csúcsforgalom, lassan araszolunk,
Majd robogunk autópályán, még ma otthon alszunk?
Reménységet s a friss havat messze fújja a szél,
Fehérvári benzinkútnál Géza másról beszél.
Lezárva az autópálya, cél a városcentrum,
De mi mégis megpróbáljuk, és még fel is jutunk.
Szemesig már nincs is több gond, száguldunk a szélben,
Ám a 67-es úton zord rendőr középen.
Nem lehet ma továbbmenni, Bogláron a szállás,
Szomorúan belenyugszunk, senki se lesz hálás.
Jani bezzeg nem alkuszik, intézkedik bölcsen,
A gesztenyés keresményét telefonra költve.
Meg is lett az eredménye, egyik sáv már szabad,
A megszokott nyugalommal száll buszra a csapat.
Most se jutunk messze sajnos, kék villogó megint,
A lellei leágazón újabb rendőr leint.
Díszkíséret át Boglárra, sóhajtunk nagyokat,
Jani addig szorgalmasan hív nagyokosokat.
Mindhiába, végállomás, nem mehetünk tovább,
Az utolsó reménységünk még a vonatozás.
Hajnal fél háromig gyorsan száll az idő,
Kaja, tea, kártya, és persze sok szép nő.
A piroska bent áll Fonyód állomásán,
Milyen másképp fest most, mint nyárnak derekán.
Huszonöt tonnával s persze a Vikárral
Nem ellenfél a hó, megyünk is fél gázzal.
Alig másfél óra, java átalussza,
Kevesen néznek ki, milyen most a puszta.
Kapostüskevárnál ki is száll a fele,
Közelebb így az ágy, zuhannának bele.
A maradék kórus a nagyállomásig
Álmosan bedöcög, ki-ki nagyot ásít.
Ágyba dőlnek ők is, aki megteheti,
Más dolgozni készül, reggelit eheti.
Földerül, fölébred viszont mind a hírre,
Aranycsapat lettünk, lesz próba estére.
Gyűrött arcok ugyan, de csillogó szemek,
Várnak újabb harcra, ebben ez a remek.
Fotók: Kincses László
Médiamegjelenés:
kaposvarmost.hu/…/arany-diploma-a-vikar-bela-vegyeskarnak…
www.erikanet.hu/oldal.php?menupont_id=6631&cikk_id…
kaposvarhirado.hu/…/elkapraztatta-budapestet-a-vikar-bela-ve…