Ez olyan dunántúlias tájszólásban valósult meg. Figyeljünk jobban a
prozódiára!
Mindig tisztán énekeljetek, ne csak úgy általában!
Jaj, de szép volt! Sokra emlékszünk, de nem mindenre! (Magács Imi: Főleg a szamárra!)
Ha ütemszámot kérek, azt is félrehalljátok!
Teljesen igazatok van. Hülye hangot adtam meg. Elnézést kívánok!
Tisztán énekeltek, de inkább felülről közelítsétek meg a hangot, mert
különben alacsony akar maradni. (Az altnak címezve)
Ne csodálkozzunk Vikár Bélán, ha azt írta oda, hogy „mélán”-és nem azt, hogy „némán”! (Kemény vita folyik arról, hogy „mélán”, vagy „némán” sír-e a dal Vejnemöjnen ősi lantján egy dal szövegében. A kórusban a régi reflexek működnek. )
Kedves basszus! Veletek épp olyan hamis, mint nélkületek! A disz mindig
alacsony, azzal húzzátok le az altot. Minden hangot énekeljetek kicsit
magasabbra, mint gondolnátok! A tenor a basszushoz intonáljon, hogy
beleilleszkedjen a basszusba!
Ez a szép finn dal nem szárnyal, hanem sarat dagaszt!
Vigyázzunk, hogy az intenzív éneklés ne csapjon át kiabálásba! Nem a
himnuszt énekeljük.
Ha a finn nagykövet erre a dalra nem sírja el magát, akkor szívtelen
ember!
Hosszú kihagyás után Haydn „Évszakok” egyik tételének első basszus szólampróbáján Gosztonyi Zoli nosztalgiázik: „Mintha csak tegnap énekeltük volna! ” — Mire Géza: „És rémületes, hogy az ember mennyit felejt egy nap alatt! ”
Ott három azonos hang következik egymás után. Legyetek szívesek,
egyformán énekeljétek, mert csak utána ereszkedik lefelé a dallam!
Még egy gyomorrontást hallok. Ne akarjatok lefelé menni! Most már hiúsági kérdésből is énekeljünk tisztán! (Egy Mendelssohn-mű próbáján.)
Ez nagyon jó desz-dúrnak, de a XVII. század eleje óta nem divat! (Schubert: Chor der Engel próbáján.)
Az angyalok egyrészt tisztán énekelnek, másrészt nem vesznek közben
levegőt. És az emberi érzések nem tükröződnek rajtuk, éneklés közben is
szenvtelenek!
Törekszünk rá, hogy tiszta legyen, csak még nem tudjuk, hol énekeljünk
magasabbra! Ha a többi szólam csak dúdol, egyből tisztább lesz! .
Ahol a Sanctus végén a hosszan tartott hangja van a szopránnak,
emlékezzetek rá, azt mondtam, hogy azt is el kell tudni énekelni, nem csak
nyomni, mint süket a csengőt. Az szól, ameddig nyomjuk.
Géza (haját tépve): Tulajdonképpen nem zavar, hogy nem néztek fel a
kottából, de a fiúk nem veszik fel a fordulatot a lányok ütemével, mindig
lemaradnak tőlük. Vegyük fel a lányok táncos lüktetését! (Közben „helycserés
támadás” zajlik: érkeznek a CapPuccini Kórusban is éneklő kórustagok egy
szereplésről, viszont távoznak a Filharmónia bérletesek a Nemzeti Énekkar
karácsonyi koncertjére. )
Hiába mondom, hogy a „caelica” előtt ne vegyetek levegőt! Ilyesmit csak
pancser kórusoktól lehet hallani. (Kodály: Adventi ének)
Szegény Imre Zsolt volt az, aki vérfagyasztóan ijesztően eltúlozta az artikulációt— de azért formáljátok meg a hangokat! Bő torokkal vegyétek a levegőt s hosszú mássalhangzókkal mondjátok a szöveget. (Miatyánk)
Azt énekeljétek a „servite” helyett, hogy „szörvitö”- mindjárt gömbölyűbb lesz a hangzás, nem pedig lapos — ha nagyon hülyén hangzik is! (Jubilate)
Érdekes, hogy mindenkinél az ütemvonalnál fogy el a levegő. Csak akkor
vegyetek levegőt, ha már végképp elfogyott!
A „Csendes éjt” azért mind a három versszakkal énekeljük végig, mert
annál nincs borzalmasabb, amikor úgy énekeljük el, ahogy megszoktuk.
Egyébként is a templomban a villany leoltása miatt sötét lesz, s nem
látjátok, hogyan kalimpálok a kezemmel.
Az intenzív éneklés mellett rögtön kijön, hogy hol akarunk mellé menni.
(Duruflée: Requiem gyakorlása)
Az utolsó hangoknál azért már ne nézzétek a kottát — akkor legalább látjátok, mikor intem le a végét!
Kezdéskor győzünk kapaszkodni a hang után, később hangról hangra megyünk
lefelé. Amikor két hang egyforma, a másodiknak ugyanolyannak kell lennie,
mint az elsőnek. De itt a második össze-vissza van!
Vegyétek észre, hogy a szünetekben félnapos levegőket vesztek, így
lelassul az egész. Máskor meg elszaladunk! Mégiscsak jó lesz, ha iderakom a
metronómot a tábla tetejére, hogy egyenletesen vegyétek a levegőt.
Tudom, hogy a maga nemében mindenki egy zenetudós, de én 1973-ban
diplomáztam és tapasztalatból tudom, hogy kell ez a kütyü.
Akkor tudunk csak élő zenét varázsolni, ha szolgaian tudunk alkalmazkodni egy géphez—- akkor együtt leszünk. (Adventi ének)
Egy fél hang esés azért benne volt és ehhez a basszus asszisztált
leginkább.
Ha meg is akarsz halni az ütemvonal előtt, inkább utána végy levegőt,
Majd holnap, Fekete Pénteken vehetsz levegőt!
Voltaképpen hangnemben maradtatok a végén, de közben mégis hamiskásak
vagytok, mint a vadnyugati kocsmában a lehangolt zongora. A végén lementek a
pincébe.
Ez így egy kissé csúnyácska lett. Olyan volt, mint a gyomorrontás.
Ez még messze van attól, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla.
Ezek roppant szép harmóniák — épp ezért nagyon hamisak. (Heilig)
Nagyon szép volt! Akkor most énekeljük dallam nélkül! (Ein feste burg)
És akkor a a rövidebb hangokat görgessük a méltóságteljes hosszabbak
felé a teljesen egyformás zakatolás helyett.
Ez a zongora borzalmasan hangzik, pedig mit ütöm! Minden szólamnak van
néhány üteme, ami el van mázolva és kissé homályos.
Nehéz olyan helyet találni, ahol biztonsággal hangot lehet adni
mindenkinek.
Mindenféle dinamikai jelzés be van írva, de nem fogjuk alkalmazni őket. Három fortissimo után egy pianissimo — ez marhaság!
Szerepléskor én nem kiabálhatok közbe, hogy alacsonyak vagytok! Nem
énekelhetek helyettetek! És tessék a basszushoz intonálni, énekeljetek egy
fél hanggal feljebb!
A végéig csak fél hangot csúsztatok. Ez szerencsésebb, mint amikor az
előbb egyetlen sor alatt csúsztunk ennyit.
Ez még nem a teljes magasság. Oda majd akkor érünk, ha nem csúszunk le!
Egy kis jóindulattal azt is mondhatnám, hogy minden hangot jól énekeltetek— csak kicsit hamisan!
Ti sokkal jobban tudtok énekelni, mint egy rozzant férfi dalárda az internetről. (Veno— cseh mű férfi karra)
Megvallom, a Vékony deszkát nem tudtam fejből, ezért a hiúság helyett
rám jött a hülyeség!
A Kálmán ügy zongorázott, ahogy a kórus énekelt. Viszont a kórus nem úgy
énekelt, ahogy a zenekar játszott!
Higgyétek el, ha kicsit fürgébben kapkodom a kezeimet, az nem azért van,
mert gyorsabban szeretném, hogy énekeljetek, hanem hogy ne lassuljatok le! (Tilinkós)
És kötelező mosolyogni a fellépéskor! Teljesen faarccal és rémült
tekintettel énekeltek egy amúgy vidám művet. Aki nem mosolyog, azt rögtön
kiszúrja a hallgatóság.
Lallázzatok, ne lalázzatok, mert így óbégatásnak hat az egész!
Hangot is adtam, mit mondjak még, hogy el is kezdjétek? Írd be, ha
holnapra elfelejtenéd!
Valaki szemérmetlenül elnyújtja a „lá”-t! Rögtön rá kell zárni az „l”-lel a végén. Úgy hangozzék, hogy örültök, ha valamit cselekszik a rózsátok a szemetekért!
Erre a dujdujgatásra nem lehet táncolni. Minden hangnak sarkosnak kell
lennie!
Az a fél hang esés még mindig benne van. Nem baj, nem megyünk versenyre!
A menyasszony a vőlegénytől megindult lefelé.
Aki egyszer már énekelte a büdös életben ezt a dalt, az könyörgöm, ne
nézzen állandóan bele a kottába! Láttalak már benneteket kotta nélkül
énekelni. Most miért akartok kibabrálni velem?
Bárdos: Somogyi kalászok betanulásakor vita alakult ki, hogy a cserépnek
„mázossát” vagy „mázassát” kell-e énekelni, mert a kiadott kottákban eltér a
szoprán és az alt szövegezése. Jerszli Jutka bizonygatja, hogy egy 30 évvel
korábbi előadás során az akkori kottában a szoprán szövegét átírták „mázassára”.
Géza álláspontja: Nekem mindegyik megoldás szimpatikus, meg kell
mondanom. Mivel az előadáson Csikvár Gábor együttese úgyis teljesen mást fog
húzni, mint amit Bárdos leírt, Bárdos Lajos pedig feltehetően úgysem lesz
jelen, teljesen mindegy, mit mondunk. A „mázassa” jobban rímel a „szálassára”,
de a „mázossa” is megfelel.
Lányok! A Pizzica me mozzicában van egy rövid szóló -”Me pizzica” — ki vállalja el? De van egy rövid tenor és basszus szóló is. Nem kell dallamot énekelni, csak a szöveget kell bekiáltani.
Ti jobbak vagytok, mint a Három tenor, mert ti öten vagytok! Áriázzatok
amúgy olaszosan!
Amennyiben ráértek odafigyelni, a szünetek alatt ne énekeljetek!
Hiába mondasz „mi-t”, ha „dó-t” énekelsz! (egy hangtévesztő basszistához).
Teljesen jó hangot énekeltek, de teljesen hamisan. (Gounod: C-dúr mise)
Aki nem ezt a „szó” hangot énekli, (Géza bemutatja) az elvisz engem az
infarktus irányába!
Látszik a kottán, hogy a vonalról a hangjegy elmegy egy hanggal feljebb — nahát azt énekeld!
Na még egyszer! Ez annyira szép volt, hogy napestig elhallgatnám!
(Mozart: D-moll Missa Brevis betanulása)
Fiúk, a lányok két hangot énekelnek, ti csak utána jöttök. Miért siettek
annyira, jön a taxi?
Úgy érzem, hogy a Sanctus tételt még elénekelhetnénk háromszor -de nem
tesszük.
Mire százszor elénekeljük, meg is tanuljuk. Mindenki arra készüljön,
lehet, hogy rajta áll, vagy bukik az előadás sikere.
Mióta beírom a szolmizációs hangokat a kottába, sokkal elégedettebb
vagyok veletek, mert sokkal tisztábban énekeltek.
Azt mondtam, hogy csak az alt és a tenor énekeljen, ennek ellenére a
basszus a harmadik ütemben belekúszott és három ütemen át össze-vissza
énekelt.
De azért bíztatóan!
Ez az éneklés olyan volt, mint egy száz éves öreg orosz traktor — tisztára úgy zakatolt.
-Nem az győz, aki legelőbb ér a kotta végére! Betanuláskor mindig csak
mezzoforte gyakoroljunk, ne fortissimóban, mert nagyon hamis lesz.
A szerepléskor majd kiereszthetitek a hangotokat!
A Sit laus dei patrinál sem kaptunk Uri Gellert. A próbákon tapasztaltak
ellenére kihoztunk Tóth Péter művéből annyit, amennyit lehetett.
Érdekes, amikor azt énekelitek, hogy „borosan, gyászosan hadonászik” — mind rám néztek! (Mohay: Éjszakai villanás)
Azért egy nagyszekund-esés menet közben is hallható. Kodály és Bárdos
esetében nem illik esni!
Engedjétek meg, hogy én döntsem el, hol lassítok. Ne a megszokott helyen
csináljátok. Nézzetek rám! (Kodály: 121, zsoltár)
Nem jön össze a tonalitás, ha nem túlozzuk el az artikulációt. Tessék
akár csúnyán, nagy hangon énekelni, de ez a kornyadozás nem fog meg senkit.
Nyomjátok, mint süket a csengőt!
(Basszushoz) Nektek kell vigyázni rá, hogy a végén ne csússzon le a hang. A többiek meg segítsék őket!
Mindenki úgy énekelje a szólamát, mintha ő énekelné a fő dallamot — de természetesen a tenornál van a dallam. (121. zsoltár) A sötétebb színű magánhangzókat énekeljük, mert különben nagyon kínaias lesz a hangzás. A mássalhangzókra is fordítsatok figyelmet, hogy szövegszerűbb legyen az előadás.
Tök becsaptatok egy negyed hanggal lejjebb. (a basszushoz)
Szólistákra nincs szükség. Bár ha Kodály ezt hallotta volna, lehet, hogy
beleírja a műbe.
Mindannyian bűnösök vagytok! Az alt, a basszus és a tenor is, mert nem érteni a szövegeteket. (A szoprán itt hála Istennek, nem énekel) Arról szól a szöveg, hogy ne legyetek holdkórosok! Aki nem hallotta még, nem érti ezt a régies szöveget. Már csak a „d” hiányzik a „holdból”.
Nézzétek el, hogy néha hülyeségeket mondok — kivéve, ha nem beszélek!
Aki nem tudja fejből, énekeljen szájból!
Irigylésre méltó ez a kottaismeret. Azért is érdemes a kottát tartani,
hogy a közönség lássa, kottából is tudtok énekelni. Ennek ellenére sosem
értek oda egyszerre a végére. Nekem ne mondjátok, hogy ezt a bim-bamot nem
tudjátok kotta nélkül elénekelni. (Szellő zúg távol)
A Pleni sunt coeli után van egy levegővételnyi idő -használjuk ki mindannyian. Vagy tartsunk szünetet.
Itt áradóan forte kell kezdeni. Múltkor az idősek otthonában alig
hallatszottatok! Ha egy lepke ott elfingotta volna magát, a közönség azt is
jobban meghallotta volna. (Halmos: Karácsonyi mise Quoniam tu solus részhez)
Az Agnus Deit másképp fogjuk énekelni, mint a Csertán Otthonban. Sokkal
jobban!
Az a helyzet, hogy ha süketek ülnek a nézőtéren, a szánkról fognak
olvasni. Ezért sem mindegy, hogyan formáljuk a hangokat. Az van odaírva a
kottába, hogy „drága szent pár”, nem pedig „drága szempár”!