•  Voltaképpen mindig megérkezünk, de ami közte van, az maga a borzalom!

•  Ti voltatok alacsonyak! (az althoz címezve)
Mire egy hang a basszusból:
Végre, egyszer nem mi voltunk!

•  A 73.ütemtől ismétlünk. Mondom egy 7-es és egy 3-as egymás mellett!!!

•  Aki nem akarja, hogy itt helyben infarktust kapjak, az csinálja meg, amit kérek!

•  Mindjárt kiderül, hogy ki csinálja ezt a rossz hangot a tenorból.

•  Egészen tiszták vagytok. Ki hiányzik?

•  Majd akkor énekeljetek hangosan, hogyha szólok.(akkor bezzeg nem megy!)

•  Csak a női tenort és a női basszust kérem!

•  Tesco gazdaságos levegőt vegyetek, hogy kitartson addig, amíg a szoprán abbahagyja!

•  Én mondom meg, hogy mikor léptek fel, mert az öt tenor közül valaki mindig előbb fellép, mint kéne.
Mire egy hang:
Biztos az Ákos! (aki itt sincs a próbán)

•  Fiúk! A menyasszonyon még tiszták voltatok! (Menyasszony, vőlegény próbája)

•  Egy kisterc csúszás azért sok! Olyan döcögős lett a vége és kicsit hamis is! (Menyasszony, vőlegény)

•  Lányok, ne olyan élesen énekeljetek, így olyan Zizi – laboros. Mindig az adott magánhangzó mélyebb párjára gondoljatok, amikor énekeltek! / a szopránhoz intézve /

•  Ez így még elég borzasztó, de lesz még belőle valami. Nem feltétlen ma.

•  Fiúk, nem a „vason” van a hangsúly ! (röhögés)  /Éppen a Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik szövegrészt énekeljük/

•  Az a bosszantó, ha megütöm a zongorát, úgy tűnik, hogy tiszta, mégis alacsonyak vagytok. Csak egy hajszállal, de attól kaparni lehet a falat!

•  Egy kicsit mindig fölé intonáljatok, de azért ne túlozzátok el!

•  Külön-külön mindenki tisztának tűnik, mégis az egész hamis!

•  Hangsúlyozottan vegyetek levegőt- de utána kezdjétek el!

•  Ne cicegjetek! (A Paprikajancsi szerenádjából a bohó”c”- vége)

•  Egy emberként kezdtétek! /Amikor a Magyar karácsonyi dalok kezdésénél csak egy szoprán lépett be/

•  A próba végén majd tartunk szünetet!

•  Úgy kezdtétek, mint ahogy régen a Munkás gyászindulót szokták.
/Mire hátulról egy hang: – Na, azért az vidámabb volt!/

•  Géza: (Balogh Judithoz, a Tantum ergók zongorakísérete kapcsán)
Van rá esély, hogy nem izgulsz a hangversenyen?
Mire Judit:
Nemigen!

•  Csúnya, mint a gyomorrontás.(A Csordapásztorok belépésénél)

•  Csak az a baj, hogy amikor a Lacit meghalljátok, teljesen megvadultok! (A lányokhoz – amikor Kincsi belép a Csordapásztorok szólójában).

•  Mindenkinek mondom külön-külön, hogy jó nagyra nyissa a száját, máskülönben nem jön ki a hang. Nem kell attól félni, hogy leesik az állatok! (Hátulról egy hang:- De a műfogsor kieshet!)

•  A szájnyitást nem tudod eltúlozni!

•  A kicsit hamis majdnem olyan, mint a nagyon hamis.

•  A női altot és a női szopránt kérem!

•  Azt énekeljétek, ami oda van írva. Ez már nemcsak hamis, hanem nem is az, ami a kottában van!

•  Ha hátul van a nyelved, a szemed kiugrik, mégsem szólal meg a hang!

•  Miért hallok én állandóan „ baszcét” „poszce” helyett? (Tóth Péter: Ave maris stella – „bona cuncta posce” szövegrész)

•  Az történik velünk, mint a szép szakmári lányokkal : ha felfelé lépkedünk, keveset lépünk, de lefelé annál nagyobbakat.

•  Lányok! Nem kell leénekelni a fiúkat, de azért próbáljátok meg!
Fiúk, ti meg ne hagyjátok magatokat! (Budavári Te Deum –Miserere)

•  Mindenki úgy énekeljen, mintha csak neki kellene. Mindenki szólisztikusan döngesse meg, mert itt nincs semmi hangszer, ami segítene bennünket. (Budavári Te Deum a capella része)

•  Túl gyors? Nem, túl magas! (a tenornak  – BTD – In te Domine speravi tétel)

•  Ez a Sanctus olyan vidám – de fél hanggal lejjebb olyan bánatos lett. /BTD /

•  Fiúk! A Te gloriosus kezdésénél az az üres karika pálcikával fél hangot jelent! Mondom, fél hang! Legyetek szívesek kettőt számolni rá! (A BTD próbáján)

•  Hátra húztátok a nyelveteket, így egyből fátyolos lett a hang.

•  Bárdos még azt is beleírja a kottába zárójelben, hogy „Bodri a farkát csóválja”.

•  Ez is sikerszám, de nem ártana, ha a következő próbán megszólamoznánk, hogy ki ne törje a frász azokat, akik még sosem énekelték. Elő kell venni a dinamikát is –bár látok a megvalósításra némi szándékot, de ez még önmagában nem elég. (A Tilinkóst évek elteltével most vettük elő, hogy leporoljuk.)

Mazsolázgatunk

Tilinkós mazsolázások

• A „dudúj”-ban középen kell duplán hangzania a „d”-nek -egész szünetben ezt gyakoroljátok !
• Amikor intek, hidd el, akkor kell jönni!
• Ez úgy volt hamis, hogy közben megmaradtunk!
• Az urakat és a basszust kérem!
• Ez a kiírt 100-as utáni ötödik ütem. Ezt adtam meg, amikor beszélgettetek!
• Ne doj-doj legyen az a duj-duj! Ha nagyon kinyitjuk a szánkat, kiesik a hang! És később is duj-duj van odaírva!
• Tessék sokkal szellemesebben lallázni! Kivételesen tessék a kottába belenézni a 23. ütemnél – de most már ne nézzünk bele!
• A 42.ütemnél a basszus, a 43.ütemben a tenor hangsúlyozzon jobban, valahogy elmismásolódik a dolog.
• Lányok! Most jönnek a fiúk! Hú, nem hallom, hogy örülnétek. Derüljön ki egyből hogy örültök , mert táncba mehettek.
• Amikor a tánc beindul, a zenészek behangolódnak, a kontrás is kipróbálja, hogy jól húzza-e ?
• A kiemelve nem azt jelenti, hogy ordíthatunk. Vége a bulinak, halkul a bőgő ahogy indulunk kifelé, megyünk haza. De azért az ajtóból még visszakiabálunk egy „dujudujt” búcsúzásképpen !
• Csak nehogy úgy járjunk, mint Juli néni, amikor elment csigát szedni.
• Lehajolt a csigáért, a csiga meg hussss – el.
• Ez olyan Orbán Györgyös: akkor is döngetni kell, ha nem igazán kéne, aztán meg rögtön képes pianissimót kiírni.