2011. 03. 02.

(Kórusunk életében már hagyomány, hogy a karácsonyi hangversenyt követően, megajándékozzuk egymást és minden kórustag egy kis műsorral kedveskedik a jelenlevőknek, így született az alábbi „eszperente mese” is. Szerzője: Ludmány Gézáné  Zsuzsi)

Mese eszperente nyelven

Verset nem szerzek, de helyette ez egy mese, melyben eszperente nyelven nevezem meg
e kedves embert. Nem, nem nevezem meg, mert ezt Nektek kell, nem nekem.

Jellemzem:

• szebb nemnek egyede, Ferenc neje, s szeme fekete,
• kellemesen zengedezett fenn, de lejjebb ment. Jelenleg egyszer fent, egyszer lent.
• egy-egy esetben mellettem helye,
•  gyerekeket nevel zeneszeretetre, s nekem gyermekemet (nem egyet) nevelte, s ez nekem tetszett,
•  egy-egy esetben verset szerkeszt
•  kedvence medve

Teljesen belemelegedtem ezen nyelvbe, melyen jellemzem a kellemes egyedet. Ezennel eleget tettem ennek, eleget elemeztem, helyette felemelem kezemben ezt Neked. Kezem remeke e keresztszemes medve. Kellemesen teltek vele hetek, mert elkezdtem kedden – el kellett helyeznem ezer, meg ezer keresztet, befejeztem egy hete.

Ez teljesen megfelel Neked – Nesze tedd el !

Ez meg egy meseelem. Mese, melyben gyerekek elkeverednek, s elkeseredve a helyre lelnek.

Neked, Ferencednek, gyerekeknek teljenek kellemes percek vele.

Kedved kerekedne, esetleg megeheted, de nedves, meleg helyre ne tedd, mert ehetetlen lesz.

Nem ejtettek fejemre, de ezt vers helyett szerkesztettem.

Ezt terveztem Neked, s epedve lesem szemed, szereted-e, kell-e Neked ez.

Rengeteg szeretettel: kedvesem neje